A Hexvessel és a The Abbey soraiból ismert multi-instrumentalista, Jesse Heikkinen projektje, az Iterum Nata április 17-én jelenteti meg Heartwood című nagylemezét. A cím („geszt”, a fa legkeményebb belső része) szimbolikus: ez Heikkinen eddigi legszemélyesebb, legmélyebb munkája. A zene a ’70-es évek progresszív rockjának labirintusait ötvözi az extrém metal sötét árnyalataival, mindezt egyfajta dacos, „fuck you” energiával fűtve. A gitártudás nem a véletlen műve: Jesse édesapja Finnország egyik legendás gitárosa volt. Különlegesség, hogy a szövegek egyetlen, tudatfolyam-szerű szeánszban íródtak a felvételek alatt.

Lemeze első ízelítőjeként, Forgiveness Undone című dala hallgatható meg, amelyben a kultikus King Dude vendégszerepel.

„Bántó emlékeket és traumákat hordozunk a személyes és kollektív tudatalattinkban egyaránt. Ezek az emlékek, ha elnyomják magukat, hajlamosak megismételni életünkben: az erőszakos viselkedés, a függőség, és egyéb káros tulajdonságok generációkon keresztül öröklődhetnek, ha nem kerülnek tudatba. Globális szinten ugyanez érvényes – a háborúk, az éhség és a természeti katasztrófák addig folytatódnak, amíg a tettesek után kutatunk, ahelyett, hogy felelősséget vállalnánk a saját tetteinkért. De végül, az idők végén minden véget ér. A halál, a nagy egyenlítő, minden tettet kiegyenlít.

King Dude tökéletes választás volt ehhez a dalhoz – azt akartam, hogy a hideg, mély hangja teljes legyen a saját vokálom. Nagy rajongója vagyok a munkásságának, megtiszteltetés, hogy velem énekli ezt a darabot. Érzelmes és nehéz a dal, a gitárvezérelt refrén pedig bizonyos fejbántó hatással van a hallgatóra. És mint mindig, most is van egy kis remény a nehézségben.” – mondta daláról Jesse Heikkinen.

A francia depresszív black metalos Tarask április 7-én jelenteti meg második, Sitra Ahra című nagylemezét. A korong koncepciója szorosan kapcsolódik a debütáló Pharus Morti című albumához: míg ott a főhős egy Lovecrafti iszonyattal teli ipari város fojtogató légkörétől, annak dekadenciájától szenvedett, most a menekülés utáni ürességgel és a modern társadalom (konzumizmus, konformitás) nyomásával néz szembe. Első kalandját Evocation III dalában élhetitek át.

A Tarask második albuma, a Sitra Ahra a fogyasztási társadalommal, a modern társadalommal és egy olyan világ kritikájával foglalkozik, ahol az egyént erőszakkal konformizmusnak vetik alá, magára hagyva démonaival. Az új album ezt a történetet folytatja, ugyanazt a főszereplőt követve, aki ezúttal, miután alig menekült el az elátkozott városból, egyedül találja magát válaszok keresése közben. Ezért úgy dönt, hogy belemerül az okkultizmusba és a sátánizmusba, kétségbeesetten próbálva legyőzni belső démonait. Ezért ez egy introspektívebb album, annak ellenére, hogy a dalszövegek sokat foglalkoznak Goetia, qliphoth stb. témával. A zenekar megítélése szerint a Tarask  még mindig meglehetősen messze van a klasszikus black metaltól, számos hangulatos, sőt depresszív részlettel, és ez a dalszövegekben is tükröződik. A borítót a francia Sözö Tözö művész festette.

Tarask – Sitra Ahra

(Antiq Records)

1. Evocation I (9:26)

2. Evocation II (6:07)

3. Evocation III (7:32)

4. Evocation IV (7:18)

5. Evocation V (6:13)

6. Evocation VI (8:15)

Több mint fél évtizedes csend után tért vissza a melbourne-i progresszív death metal formáció, a Growth. Március 27-én, a Wild Thing Records gondozásában érkezik a tervezett trilógiájuk második fejezete, az Under the Under. Aki azt hitte, hogy a debütáló The Smothering Arms of Mercy volt a mélypont, az tévedett. Míg az az album a totális összeomlásról és az elszigeteltségről szólt, az új anyag a romok alóli kikecmergésről. A zenekar szerint a gyógyulás nem egy lineáris, dicsőséges „live, laugh, love” folyamat, hanem egy kaotikus, dezorientált és sokszor fájdalmasabb stáció, mint maga a zuhanás. Ahogy ők fogalmaznak: ez a lemez a „gödör feneke alatti” állapotot dokumentálja, ahol a túlélés már nem kérdés, de a szembenézés önmagunkkal elkerülhetetlen.

A Tristan és Nelson Barnes testvérpár vezette ötösfogat nem ígér könnyed szórakozást. A hat tételes, közel egyórás monstrum a traumák feldolgozását a maga nyers brutalitásában tálalja, mindenféle romantika nélkül. Ízelítőnek máris itt a Remember Me As Fire klipje, ami tökéletesen szemlélteti, hogy a tűz ebben a kontextusban nem a győzelmet, hanem a fájdalmas, elemésztő tudatosságot jelenti.

Ignobleth névvel mutatkozik be egy új észak-olasz formáció, ráadásul a zenekar rögtön egy nagylemezzel kényeztet minket. Manor of Primitive Anticreation című albumuk április 17-én érkezik CD-n és kazettán. A 11 dalos lemez szövegei a kabbalista mágia, a sumér mitológia, az egyiptomi misztériumok és a lovecrafti iszonyatok világából merítenek. Kedvcsinálóként itt van Warped Abyssal Architectures című daluk.

A 2022-ben alakult trió zenéje kezdetben a Blasphemy és az Archgoat fémjelezte bestiális war metal vonalon mozgott, mára azonban hangzásuk elmondásuk alapján elég sokat változott, mutálódott. Az új anyag inkább a Teitanblood és az Antediluvian disszonáns, „szögletes” durvaságát idézi: morbid, mélyre hangolt kabbalista death/black metal ez, ahol a (disz)harmónia uralkodik. A kaotikusnak tűnő, mégis rendezett struktúra tele van tempóváltásokkal, torzított basszussal és ambient átvezetőkkel – utóbbiak egyikében a kultikus Gnaw Their Tongues nevű kísérleti zenében utazó projekt is közreműködik.

A philadelphiai shoegaze alapvetés, a NOTHING február 27-én a Run For Cover Records gondozásában jelentette meg ötödik sorlemezét A Short History of Decay címmel. A zenekar elmondása szerint ez lett eddigi legkiterjedtebb hangzású és leginkább húsbavágóan őszinte munkájuk: egy szélesvásznú szembenézés az idő múlásával, az igazsággal és a test lassú leépülésével. A lemez Cannibal World című dalához egy kellően elvont videó is készült.

A 2020-as The Great Dismal sikere és a Full of Hell-lel közös 2023-as kollaboráció után a frontember, Domenic „Nicky” Palermo szünetet tartott, hogy reflektáljon az elmúlt évtized „fülrepesztő kicsapongásaira” és veszteségeire. Az eredmény egyfajta kijózanodás és a 40-es éveibe lépő zenész szembesülése a saját halandóságával. Palermo nyíltan beszél arról, hogy az elmúlt években elhatalmasodott rajta az esszenciális tremor nevű neurológiai rendellenesség (amely a test és a hangszálak remegésével jár), és ahelyett, hogy ezt effekt hegyekkel és visszhanggal rejtené el, az új lemezen radikális őszinteséggel vállalja fel fizikai és lelki sebezhetőségét.

A lemez elkészítéséhez Palermo egy igen erős felállást toborzott maga köré: Doyle Martin (gitár – Cloakroom), Bobb Bruno (basszusgitár – Best Coast), Zachary Jones (dob – MSC, Manslaughter 777) és Cam Smith (gitár – Ladder To God) alkotják most a csapatot. A produceri munkálatokban régi harcostársa, Nick Bassett (Whirr) segédkezett, a keverést pedig Sonny Diperri (DIIV, Julie) végezte.

Ha a világ megmentéséhez hősökre van szükség, Kanada valószínűleg a Crème Flesh négyesét küldi a frontvonalba – legalábbis, ha a feladat a hallójáratok kíméletlen pusztítása. A slam/brutal death metalban utazó „titkosügynökök” a 2023-as Casablumpkin után térnek vissza: új nagylemezük, a sokatmondó (és a James Bond klasszikust kifigurázó) For Your Ass Only április 3-án jelenik meg a Comatose Music égisze alatt.

A zenekar védjegye a popkultúrát kifigurázó, pornográf szójátékokkal operáló címadás – elég csak a Field Of Creams, a Sleepless On Cialis vagy a The Gapes Of Wrath tételekre pillantani. Azonban tévedés lenne azt hinni, hogy az alpári humor a zenei tehetség hiányát leplezi. A Crème Flesh sebészi pontossággal adagolja a technikás riffeket, a beteges hörgést és a csonttörő lassulásokat. Ez nem paródia, hanem első osztályú brutalitás, vicces csomagolásban.

A brit Blood Countess április 24-én, a Dominance of Darkness Records égisze alatt jelenteti meg második, Imperatrix Sanguinis című nagylemezét. A közel egy évtizede aktív csapat nem köntörfalaz: a ’90-es évek közepének fagyos, kíméletlen black metalját (Enthroned, Lord Belial, Thy Primordial) játsszák, mindenféle modern sallang nélkül. A négy évvel ezelőtti Occulta Tenebris debütálás után érkező folytatás a „gyengeség és középszerűség elleni háború” jegyében fogant. A kegyetlen, büntető és perverz módon addiktív anyag a szélvészgyors tempók és a szédítő riffek mellett a hangulatteremtésről sem feledkezik meg, így a pusztítás nem válik egysíkúvá.

A név kötelez: a szövegvilág Báthory Erzsébet vérgőzös uralmát, a megszállottságot és az őrületet járja körül, mindezt a sokatmondó művésznevű frontasszony, The Cuntess vezetésével. A lemez zárótétele, az Anna Nádasdy állítólag lassabb vizekre evez, és a Burzum Dunkelheit-jének fagyos atmoszféráját idézi meg. Hangulatból biztosan nincs hiány, erről a szintén nemrég megosztott koncertrészlet is tanúbizonyságot tesz.

A floridai Tampából származó extreme metalos Blood Of Angels június 21-re tűzte ki új, Les Agnst ov Thanatous című nagylemezének megjelenését. A 2017-ben alakult formáció – amely tavaly egy teltházas Európa-turnét is lebonyolított – ezúttal eddigi legmélyebb konceptuális anyagával jelentkezik. A lemez a veszteség, a halandóság és a gyászfeldolgozás témáit boncolgatja, zeneileg pedig a dallamos death metal, a black metalos atmoszféra és a modern metal elemeit ötvözi. A narratíva a halál utáni emberi reakciókat követi végig: a dühöt, a tagadást, a rituálékba kapaszkodást, majd a belső számvetést és a végleges elfogadást.

A díjnyertes (Hollywood Independent Music Awards, Akademia Music Awards) dalszerzői vénával megáldott kvartett – Randy Reyes (ének/akusztikus gitár), Aaron Robinson (gitár), Jonathan Rushford (dob/billentyűk) és The Maggot (basszus/vokál) – elsőként a The Last Rites című tételt tette elérhetővé a hallgatók számára.

Kentet előszeretettel hívják Anglia kertjének, de az Iron Slug inkább a komposztáló legmélyéről túrta elő a hangzását. A 2022-ben alakult duó nem cifrázza a dolgokat: március 27-én a sokatmondó Road To Masochist kiadónál hozzák ki bemutatkozó nagylemezüket, a Deceit And Misery-t, ami pont olyan vidám hallgatnivalónak ígérkezik, mint a címe.

A srácok nem akarják megváltani a világot, se túlgondolni a matekot: ez itt nyers, csontig hatoló sludge/doom, mindenféle felesleges művészkedés és „kísérletező kedv” nélkül. Akinek a Black Sabbath vagy az Electric Wizard már túl slágeres, az itt jó helyen jár. Öt dal, ami vélhetően pont olyan lassan és nehézkesen vonszolja majd magát, mint a egy valódi vascsiga, de a műfajban ezt ugye dicséretnek vesszük. A lemez producere Jason Frye volt, a borítóért pedig Black Crow White felelt – ha valaki vinylen vagy CD-n szeretné tönkretenni a hangulatát, március végétől megteheti.

A dán hard rock fogat, a Black Oak County április 10-én a Mighty Music gondozásában jelenteti meg negyedik nagylemezét. Misprint című lemezük a banda eddigi legfókuszáltabb, legagresszívebb és legérzelmesebb anyagát ígérkezik.

A Nicklas Sonne (Defecto) által producerelt korongon a srácok a keményebb és dallamosabb végleteket feszegetik, miközben megőrzik a rájuk jellemző, sallangmentes hard rock magot. A cím a „kívülállóság” érzésére, a hibásnak bélyegzett dolgokra utal, de a dalok nem az önsajnálatról, hanem a konfrontációról és a szembenézésről szólnak. A lemez kedvcsinálójaként Kill The Pain daluk hivatalos videója nézhető meg.