Szerző: boymester

Leylines – fiatalos matek metal veteránoktól

Egészen távolinak tűnik még az októberi megjelenés, de talán nem lehet elég korán szólni azoknak, akik kedvelik a technikás „kórságokat”: új EP-t jelentett be a 2024-ben debütált Leylines zenekar Sepulchral címmel. Amit érdemes tudni róla, hogy sok zenekart megjárt underground arcokból állt össze egy alapos és mélységesen átgondolt, precízen megtervezett dühkitörés érdekében, ahogy azt korábban olyan csapatoktól várhattuk, mint az azóta jobblétre szenderült The Dillinger Escape Plan. A Leylines célja a teljes harmónia és a totális idegösszeomlás közötti pillanatok váltogatása, aminek eleget is fognak tenni a pofás borító alá rejtett tételekkel. A képet és egy rövid teasert már tudunk mutatni nektek, valamint egy dalt a bemutatkozásról, hogy ne maradjatok zene nélkül.

LEYLINES – "Sepulchral" [EP Teaser] | Out September 12 via Silent Pendulum Records
Leylines - "Acceptance Comes Before Death" (Official Visualizer)

Mourn – Mourn (1995)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Mord – Imperium Magnum Infernalis (2006)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Imha Tarikat – Confessing Darkness (2025)

Megvan az a pillanat, amikor egy haver mutat neked egy kemény heavy metal lemezt és magabiztos vigyorral bólogat rá nagyokat kijelentve, hogy ennél durvább már nem lehet? No, ilyenkor jön el a manapság divatos mondat ideje: Fogd meg a söröm! Majd kerülhet a lejátszóba az többek között az Imha Tarikat (török kifejezés, „Pusztító szektának” lehetne […]

Tovább »

Hell – Submersus (2025)

Ha meghallgatok egy lemezt, az azért van, mert várok egy érzést. Úgy gondolom, ezzel mindenki így van, hiszen amikor először találkozunk a metallal, rockzenével, akkor mindenkire mély benyomást gyakorol és gyakorlatilag örökre meghatározó lesz az, amire először rákattanunk. Emlékszem rá például, amikor először hallottam a Dream Theatertől az Images And Words lemezt, azon pedig a […]

Tovább »

Cytotoxin – Biographyte (2025)

Mindig nagy érdeklődéssel vetem bele magam azokba az anyagokba, ahol egy zenekar megpróbál kilépni az extrém világ sablontémáinak árnyékából: a halál, gonoszság, sötétség, háború igencsak túlhasznált gondolatain túl bőven akadnak még feldolgozandó traumák az emberiség történetében. Ilyen például a méltán híres, hírhedt csernobili katasztrófa, ami szintén nem hat az újdonság erejével, de nem is számít […]

Tovább »

Slumbering Sun – Starmony (2025)

Az én fejemben mindig is erőteljesen elkülönült az amerikai, valamint az európai doom metal, talán egyedül a Solitude Aeturnus munkássága tudott a kettő között valamiféle átmenetet képezni, bár ott erőteljes keleti dallamokat is fel szoktam fedezni. Természetesen az öreg kontinens áll közelebb a szívemhez, de az újvilág szárazabb, stoner kellékekkel kacérkodó vonala is termelt ki […]

Tovább »

Eminentia Tenebris – Whispers Of The Undying (2025)

Minden bizonnyal nem esnének ki a black metal suli tanulói a padból buzgó jelentkezésük miatt, amikor felteszik nekik a kérdést, hogy az Eminentia Tenebris e a kedvenc melodikus fekete fém zenekaruk. Én sem rándítanám meg a vállamat, főleg, hogy néhány héttel ezelőttig még azt sem tudtam a francia zenekarról, hogy egyáltalán létezik. Azonban akadt egy […]

Tovább »

Excruciate – Passage Of Life (1993)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Apocryphal Wound – Mors Advenit Primis Diluculis In Tergo Equi Maledicti (2025)

Túlpörgetett aggyal, hétköznapi gondokon kattogva kerestem magamnak valami funeral doom címkével ellátott anyagot a bandcamp posványában, így leltem rá a portugál Apocryphal Wound bemutatkozó lemezére, aminek túl sok előzménye nem volt (leírás szerint 2024-ben indult a projekt). Gondoltam, elveszek kicsit a hangjegyek közötti némaságban és a mély hörgések birodalmában, ehelyett azonban egy eléggé egyedi hangulatbombával […]

Tovább »