Régóta kerülgetem a Rio De Janeiro városából származó brazil progresszív, folk black metalos projektet, a Vauruvã-t, mivel előző két lemezük nagyon betalált nálam, de valahogy a cikkírásig nem sikerült eljutnom velük kapcsolatban. Vagy beesett egy jobban az érdeklődési körömbe illő kiadvány, vagy a csillagok állása baszakodott velem, ezt így már meg sem tudnám mondani, de […]
Tovább »
Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]
Tovább »
Félős rezgőnövényként mozdult rá a dél-amerikai metal világ a Perishing nevű formáció alig egy évvel ezelőtt megjelent bemutatkozó demójára, a Lutumra, az érdeklődés pedig teljesen érthető volt. Jómagam a YouTube barangolása közben találtam rá, a magas nézettség és az egyéb platformokon érkezett pozitív visszajelzések valami egészen érdekes, vagy erős anyagot vetítettek előre. Nem volt véletlen […]
Tovább »
2002 óta hempereg, dagonyázik elégedetten a Zatokrev projekt nemcsak hazájában, Svájcban a sludge/death/doom/drone underground posványban, hanem elég széles körben, ennek ellenére nem nagyon maradt meg az emlékezetemben a csapat neve. Ennek talán az lehet az oka, hogy nem a legtermékenyebb alakulatok klubjába tartozna, hiszen eddig összesen 4 nagylemezük jelent meg néhány split, single és demó […]
Tovább »
A brazíliai Rio Grande Do Sul hegyekkel tarkított régiójából származik az egyszemélyes, atmoszférikus black metal projekt, az Autrest. Ezt 2022-ben alapította Matheus Vidor, aki maga ír és játszik fel mindent annak megfelelően, ahogy közvetlen természete és annak szépsége inspirálja. Ő maga a hegyek hangjainak hívja zenéjét, aminek első megnyilvánulása a Follow The Cold Path című bemutatkozás volt, amit szeptember 5-én követ majd ugyanabban a szellemiségben a Burning Embers, Forgotten Wolves. Az August Cappelen által készített, rendkívül hangulatos borítókép mögé rejtett zene le sem tagadhatná, hogy olyan előadók bűvkörében született meg, mint a Saor, Caladan Brood, Elderwind, Cân Bardd, amiből kikövetkeztethető, hogy pátoszból sem lesz hiánya a hallgatóságnak, ugyanakkor a rajongók a minőségre is joggal számíthatnak ilyen nevek mellett. A lemezről egy dalt már meg is hallgathatunk, ez a Forgotten Wolves.
Szinte hihetetlen, hogy a chilei Infernal Thorns már több, mint 20 éves zenekar, de igazából csak az elmúlt évtizedet tekinthetjük aktívnak a pályafutásuk során. Ez annak köszönhető, hogy az alapító Andrés Arancibia mellett szinte folyamatosan cserélődtek a tagok egészen 2017-ig, mikor végre sikerült összerakni a sok éve formálódó dalokból egy bemutatkozó lemezt. Ez viszont megszilárdította underground körökben annyira a nevet, hogy a második nekifutásra már egy újra átformálódott, de kipróbált tagokból álló zenekart ismerhetett meg a világ az Inflicting Ravage To The Holy Cattle albumon.
Nem úsztuk meg a szeptember 12-én, Christus Venari címmel érkező harmadik lemezüket sem tagcserék nélkül, de amíg Andrés a fedélzeten van, ez nem tűnik lényegesnek. Az ő bevált receptje, miszerint az északi black metalt házasítja a déli death metal agresszióval, egész jól működik és olyan szűkös mezőnybe tolja be a projektjét, ahol talán csak a Necrophobic és a Dissection szerelemgyereke lenne életképes. A kilenc tételes, mindössze 39 perces anyag első ízelítőtőjeként Christ Distressed daluk videóját nézhetitek meg.
Egy EP és két nagylemez után épp egy angliai turnésorozatra készülődik a norvég Dreamslain csapata (Anna Loppacher – billentyűs hangszerek, Daniel Paulsen Figenschou – dobok, Igor Jakobsen – gitár és ének), aminek apropójából egy új kiadvánnyal is fel akarják korbácsolni a kíváncsiságunkat epikus ízekkel operáló progresszív zenéjük iránt. A kislemez szeptember 10-én érkezik I Am Spartacus címmel. A dal a rabszolgaság, a hatalom elleni lázadásra buzdít, de a Római Köztársaságon túl üzenete napjainknak is ugyanúgy szól. Az igazságtalanság és társadalmi egyenlőtlenség állandó téma a zenekar kiadványain és ez feltehetően nem lesz más a harmadik nagylemezen sem, aminek szintén ez a darab lesz az előfutára. A friss szerzemény a turnéval egy időben válik majd elérhetővé, addig hangolódjatok rá legutóbbi lemezük klipes dalával, a Braving The Stormmal.
Hallgatás veszi körül néhány éve a minneapolisi technikás deathcore csapatot, a Reaping Asmodeia-t, de ez már nem sokáig marad így. Újabb és újabb kislemezeket szabadítanak fel, ami egy közelgő nagylemezt vetítenek előre megadva annak várható irányát. A zenekar szerint ugyanakkora lépést kívántak tenni a súlyosság és a dallamosság irányába, aminek a 9 húros lett az egyik győztese, valamint a groove-ok szerelmesei dörzsölhetik a tenyerüket. A kézzel foghatóbb szerzemények ugyanakkor a részletekben való elveszésről, a technikás kísérletekről sem mondanak le, úgyhogy bőven tekinthetjük a dalokat egyenes folytatásnak. Aki nem hisz ezeknek a szavaknak, az hallgassa meg a Shattered Leviathant, vagy a hír apropóját is nyújtó friss dalt, a Sanctuary Of Poisont.
![REAPING ASMODEIA - SANCTUARY OF POISON [OFFICIAL LYRIC VIDEO] (2025) SW EXCLUSIVE](https://femforgacs.hu/wp-content/plugins/wp-youtube-lyte/lyteCache.php?origThumbUrl=https%3A%2F%2Fi.ytimg.com%2Fvi%2FpCCr5WoHzHM%2F0.jpg)
A brutális death metal rajongóinak talán nem kell bemutatnunk különösebben a kanadai NecroticGoreBeast csapatát, ha azonban eddig kimaradt a projekt, akkor érdemes elővenni eddigi nagylemezeiket, szám szerint hármat. Ezt a diszkográfiát hamarosan, szeptember 15. egy új EP-vel is kiegészítik, aminek már a címe is beszédes. A Brute dalait felvezetve a zenekar még durvább, gonoszabb zenét ígér a hallgatóságnak, ha még lehet egyáltalán ilyet készíteni. A rosszindulat mindenesetre süt a Knuckle Deep Convulsions gyomorszaggató cammogásaiból, amivel a csapat az elállatiasodott embert kívánja bemutatni nekünk, akit már nem köt gúzsba az erkölcs és a normálisnak tartott értékek. De arról is lehet vitázni, hogy az ember egyáltalán külön megjelölést érdemel-e egy megveszekedett ragadozótól. A dalhoz egy hasonlóan ízléses videót is kapunk.
Negyedik nagylemezéhez ért a kanadai black metalos Fauna zenekar, akik megalakulásuk óta egyetlen koncepció alapján írják az anyagaikat. A sámánizmus és ősi rituálék hangulatát kívánják megidézni pszichedeliától sem mentes black metaljukkal minden egyes kiadványukon, több-kevesebb sikerrel. Ez a cél vezérli őket az Orchre & Ash során is, melynek borítója ad értelmet a lemez címének. Az okker szín és a hamu volt a legfőbb összetevője az ókori emberek barlangfestényeinek, melyek jellemzően 7-8000 évesek (a konkrét fotó a „Kezek barlangjában” készült Argentínában).
A tagok szerint projektjük a modern civilizációban elidegenedett ember ellenpólusaként született meg, hogy egyetlen közös élmény során kovácsolhasson össze közösségeket. Visszatérő elem náluk az újjászületés kérdése is, legyen szó egy adott lélekről, vagy ismétlődő korszellemekről. Ha megunjuk a hétköznapokat, elindulhatunk velük egy kicsit vadászni, gyűjtögetni szeptember 26-án. Ízelítőnek máris itt vannak Nature & Madness és Labyrinths című dalaik.
![Fauna - Nature & Madness [Official Single]](https://femforgacs.hu/wp-content/plugins/wp-youtube-lyte/lyteCache.php?origThumbUrl=https%3A%2F%2Fi.ytimg.com%2Fvi%2Fgq6GEK6byV4%2F0.jpg)
![Fauna - Labyrinths [Official Visualizer]](https://femforgacs.hu/wp-content/plugins/wp-youtube-lyte/lyteCache.php?origThumbUrl=https%3A%2F%2Fi.ytimg.com%2Fvi%2Fb1eYDlzgHmQ%2F0.jpg)
