Szerző: boymester

Black Lodge – Covet (1995)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Moonreich – Amer (2023)

Nem volt bérelt helyem egyetlen eddigi Moonreich megjelenés díszpáholyába sem, pedig a francia black metal horda nem ma kezdte az ipart. Persze ez nem meglepő, hiszen (nem kis örömünkre) sokszor olyan szélességben válogathatunk a különféle csapatok között, hogy minden nap találkozhatunk számunkra új bandával, akár olyannal is, amelyik évtizedes múltra tekint vissza. A zenekar ráadásul […]

Tovább »

Of Darkness – Missa Tridentina (2023)

Hideg van és sötét, minden kiüresedett körülöttem. Nem félek, nem várok, már elhagyott a remény és a kitartás, csak azon tűnődöm, hogy miért nem szűntem meg véglegesen létezni és hogy a fenébe kerültem ilyen helyzetbe? A válaszok megadásához vissza kell mennem az időben a kezdetekig, amikor felbontottam azt a bizonyos levelet. Egyszerű borítékban érkezett egy […]

Tovább »

Räum – Cursed By The Crown (2023)

Szép adag promós CD gyűlt össze a nappalimban, a polcokon, a fiókokban, sőt, egy nagytakarítás során még a kanapé alól is előbbukkant egy hanghordozó. Hogy ezekről még nem olvashattatok, az nem feltétlenül a restségemnek köszönhető, csupán vannak, amiket nem tartok sürgősnek, vagy megvárom, amíg olyan hangulatba nem kerülök, amihez az aktuálisan kiszemelt lemez illik a […]

Tovább »

Cavern Deep – Part II – Breach (2023)

Minél több gyűlik össze belőlük, annál jobban rá tudok csodálkozni az elszáguldó évekre az életemből. Tényleg minden egyre gyorsabbnak tűnik és már-már érdemes lehet összefüggéseket keresni az emberi élet ezen aspektusa és az univerzum megmagyarázatlanul gyorsuló tágulása között. Megválaszolatlan kérdésekből persze sosem volt hiány, alapvetően ezeket tartom a legfőbb mozgatórugóinknak. A nyitó gondolataim azonban nem […]

Tovább »

Lo Egin – Volumancer (2023)

Ritkán kapunk visszajelzést a munkásságunkról, de a koncerteken megforduló arcok rendszeresen dicsérik a Forgács dolgait, aminek szerintem az egyik legfőbb oka, hogy egy remek kis társaság áll mögötte. Egyesek jönnek, mások mennek, vannak aktívabb, csendesebb arcok, de a háttérben gyakran dumálunk egymással. A legfőbb tevékenység természetesen egymás “etetése” olyan lemezekkel, amelyekről azt gondoljuk, hogy az […]

Tovább »

Nostalghia – The Last Path (2023)

Izgalmas utat járt be a nosztalgia kifejezés az emberiség történelmében. A görög eredetű szó az ókorban kényszerű hazatérést, érzelmileg megterhelő utazást jelentett, a középkorban pedig orvosi kifejezésként is használták a betegessé váló honvágy érzésének lefedésére. Mára azonban leginkább kellemes, esetleg keserédes gondolatmeneteket társítunk hozzá: nem konkrét helyszínre térünk vissza, csupán elménkben látogatunk meg egy elmúlt […]

Tovább »

Heryos – The Magician (2023)

Sötétben tapogatózok az olasz Heryos zenekarral kapcsolatban, mivel egy nagyon fiatal csapatról van szó, akik gyakorlatilag alig egy éve álltak össze a közös zenélés élményének megtapasztalására. Az internet sem tett sokat hozzá a történetükhöz, így annyival szolgálhatok én is, amennyit látok és hallok.  Első körben kezdjük azzal, hogy rendes olasz módjára doom metalban gondolkodnak, viszont […]

Tovább »

The River – A Hollow Full Of Hope (2023)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy angol zenekar, a Warning, akik két lemezzel lopták be magukat a szívembe, körülbelül örökre. Ennek a formációnak a kivételesen érzékeny hangú Patrick Walker volt a lelke, aki mellett nagyszerű zenészek sorakoztak, de a főszerep mindig is az éneké volt. Arról nem is beszélve, hogy a dalszerzés nagy […]

Tovább »

Mizmor – Prosaic (2023)

Mint az éhhalál küszöbén álló, utolsó energiáját mozgósító vércse a kétnapos pelyhes kiscsibére, úgy csaptam le annak idején néhány percnyi belefülelés után az oregoni Mizmor projekt második nagylemezére (az első inkább tanulópénz volt hozzá képest) és tettem meg a 2016-os év egyik legjobb kiadványának részemről. A Yodh azóta is előkerül, amikor ki akarok törni a […]

Tovább »