Szerző: boymester

Bál – Ütközet határok nélkül (2023)

Úgy tűnik nagyon is képben van önnön képességeivel és határaival Rósz Bálint, alias „Bál„, aki nemrég a Hangpróbán is megmutatta magát az extrém zenékre vágyók közönségének. Ott saját, Fénytelen című lemezével találkozhatott többek közt, ami ettől függetlenül is magabiztosan tűzte ki magára a legmagasabb pontszámot bezsebelő album címkéjét. Nem semmi teljesítmény ez a 2017 óta […]

Tovább »

Chained To The Bottom Of The Ocean – Obsession Destruction (2023)

Szélsőséges és kevésbé népszerű mivolta ellenére az utóbbi években azt tapasztaltam, hogy nagyon megindult a slude/post/doom alapú zenék szekere. Nagy múltú csapatok egyaránt adnak ki erős lemezeket, de folyamatosan jelennek meg újabb trónkövetelők, akik úgymond az öregekre támaszkodva próbálnak valami frisset kisajtolni a fojtogató iszappakolással és mocsokkal teletűzdelt vonalból. Olyan neveket kell megemlítenünk a gondolatmenet […]

Tovább »

Cattle Decapitation – Terrasite (2023)

1996-os megalakulása óta a vegán deathgrind Cattle Decapitation nagyon komoly utat járt be annak ellenére, hogy a legkevésbé sem nevezhetjük a teljesítményüket stabilnak és állandó jellegűnek. A gond csak az, hogy akkor is adnak ki lemezt, amikor különösebben nincsenek csúcsformában. Immár tizedik korongjuk hever előttem és biztosan kijelenthetem, hogy sajátos fejlődési útvonalat köthetünk hozzájuk. A […]

Tovább »

Saturnus – The Storm Within (2023)

Egy szerényebb, igencsak régi Hangpróba kör is hozzájárult ahhoz, hogy a mai napig legmagasabb pontszám átlaggal rendelkező lemeze a dán Saturnus zenekar Veronica Decides To Die című anyaga legyen. Persze a szerencsés körülményeken túl az is hozzátesz a dolgokhoz, hogy a kiadvány egy remekmű, akárcsak a banda összes munkája. Igen, elfogult cikk van kilátásban, mivel […]

Tovább »

Post Luctum – The Indifference Of Time: I. (2023)

Kétség sem férhet hozzá, hogy az egyetlen tagot számláló projektek aranykorát éljük már jó ideje, legalábbis az underground bugyraiba merülve gyakran találkozunk ilyen produkciókkal. Nincs ez másként az amerikai Post Luctum esetében sem, az egyébként idén egészen jól menő (mennyiségben inkább, mint komoly minőségben) death/doom metal határvidékén mozogva. Úgy gondolom ez a stílus is kezd […]

Tovább »

Serpent Corpse – Blood Sabbath (2023)

Ha fizikálisan nem is, bár egyre gyakrabban ébredek sajgó végtagokkal, de lélekben biztosan idősebb vagyok saját korosztályomnál. Ebből adódóan kedvelem a 60-as, 70-es évek klasszikus és underground rock zenéig, de ennek tudható be az is, hogy nem tudom és nem is akarom elengedni a 90-es éveket sem. Nekem ez a gyerekkor, a tini évek, másoknak […]

Tovább »

Worselder – Redshift (2023)

Gyakran hozom fel pozitívumként egy-egy album tekintetében, hogy az adott csapatnak, amely műfajok kevergetésére, átértelmezésére szánják el magukat, milyen jól tud működni a dalszerzés. Egyik alapból folyunk át könnyedén egy másikba, miközben egy csepp ennergiát sem veszítünk, pusztán érdekesebbé válik az anyag. Nem tartom szerencsésnek azt, ha egy lemezen azért szerepel valami, hogy minden zenésznek […]

Tovább »

DiGelsomnia – Sic Itur Ad Astra (2023)

Adott egy sajátos fantazmagória egy olyan világról, melyben angyalok, démonok és lovecrafti lények vívnak egymással végtelennek tűnő harcokat mágikus eszközökért, hatalomért, az univerzum birtoklásáért. Ez elsőre izgalmasnak hangzik, de egy kicsit alaposabban utána járva az a számomra már röhelyes megközelítés ugrott be, amikor a képregényrajzolóknak sem jut eszébe semmi különleges, ezért mindenkit összeeresztenek mindenkivel, végtelen […]

Tovább »

Grave Circles – Tome II (2019)

Főszerkesztő Urunkról vagy jót, vagy semmit, tehát köszönöm a friss promókat Sanyi!  Rövid bevezetőnk után ugorjunk is neki a nemrég hozzám került Grave Circles nevű egyszemélyes ukrán black metal projekt első nagylemezének, ami a bemutatkozó EP miatt Tome II címmel borította sötétségbe a Naprendszer sárgolyójának gyanútlan lakosságát még valamikor 2019-ben. Nem emlékeztek rá? Semmi gond, […]

Tovább »

Sól Án Varma – Sól Án Varma (2023)

Tavasz, nyár, ősz, tél. Háborúk és békés időszakok. Munkahely és otthon. Az egész élet egy ismétlődő körforgás, egy végtelenbe nyúló ciklikusság, akárcsak a metal iránti fogékonyságom. Igen, tudom, hogy termékeny cikkíró vagyok, de időnként teljes mértékben telítődök a fémzenével és olyankor előkapom a kedvenc “light” feliratú korongjaimat, amik tele vannak klasszikus rockkal, könnyed progresszióval és […]

Tovább »