Albumkritikák

Yours Truly- Toxic (2024)

Noha már inkább a nyár végét járjuk, de még bőven van részünk a perzselően forró nyári napos órák számából, tehát még érdemes megragadni a lehetőséget és feltöltődni  annak energiáiból. Ezért időzítés szempontjából még éppen megfelelő pillanatban dobbant be a Yours Truly új nagylemeze, hogy még meglovagolja ezt a laza, bulizós időszak atmoszféráját. A 2016-ban alakult ausztrál […]

Tovább »

Sur Austru – Datura Străhiarelor (2024)

A fekete fém rajongók számára a román Negură Bunget progresszív folk/black metal együttest nem kell különösebben bemutatni. A kezdetben nyers, de egyedi hangulatú muzsikájuk a lemezek haladtával finomodott és egy vizuális és művészi koncepcióvá nőtte ki magát. A zenekar arculatát, látványvilágát alapvetően meghatározó Gabriel „Negru” Mafa halálával (2017) érthető módon nem lehetett azt ilyen formában […]

Tovább »

BleakHeart – Silver Pulse 

A BleakHeart egy 2016-ban alakult amerikai doom metal banda, amely (alap)stílusába a shoegaze és a post-metal elemeit vegyíti, amik erősen meghatározó jellemző is zenei atmoszférájuknak. Első lemezük a 2020-ban kiadott Dream Griever volt, amely találó album címével 100%-ban leírja öt dalos lemezük hangulatát: Álmodozó – szendergős önvizsgálat. Röviden és tömören talán ez lehet a legjobb […]

Tovább »

Brodequin – Harbinger of Woe (2024)

Jellemzően az emberi elme által táplált kreativitás nem éppen a civilizáció és az élővilág –környezet emelését szolgálja, hanem, hogy minél leleményesebb módon pusztítsa vagy törje azt rabigába. Mindemellett kiemelten fókuszt helyez arra, hogy ezt oly módon tegye, hogy tantaluszi kínokat okozzon azon ember (és állati) társai számára, akikkel közösen osztoznak e-világi létükben. Talán nem túlzok, […]

Tovább »

Blasfeme – Black Legion (2024)

Amint megláttam eme albumborítót, azonnal éreztem, hogy ezt a lemezt hallanom kell. (Az idei év egyik legjobb albumborítója nálam.) Kicsit egyértelműsíteném a dolgot: a fekete páncélt viselő katona a borítón és az album címe egyértelmű utalás a magyar történelem hírhedt hadseregére, Mátyás király Fekete Seregére, így számomra aki egyaránt szereti a középkori témákat és a […]

Tovább »

Core Of Nation – Machine World (2008)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Veiled Metamorphosis – Tentacled Void Of Infinity (2024)

A rendszeres olvasók tudják, hogy szeretem az írásokat némi helyzetjelentéssel, aktuális állapottal kezdeni, hogy a zenehallgatás kontextusa is megfelelő szerephez jusson a cikk során. Nem mindegy, hogy mikor, mit és hogyan hallgat az ember fia (lánya), főleg, ha kedveli a kifejezetten hangulatzenének titulálható retteneteket. Én bizony szeretem, úgyhogy ennek megfelelően időnként hátat fordítva a millió […]

Tovább »

Vuvr – Pilgrimage (2001)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Darkend – Viaticum (2024)

Már javában tobzódunk a nyár színes forgatagában, illatok és színek sajátos kakofóniájában, miközben örömteli bódulattal olvadunk a forró nyári aszfaltra. Mindezen szirupos ömlengésünk közepette pestisként lopódzott közénk be a nyár derekán az olasz szimfonikus black metalt (vagy inkább extreme metalt) játszó Darkend új nagylemeze, hogy ezt az idilli polgári képet jól tönkrezúzza és komor fekete […]

Tovább »

Akhlys – House Of The Black Geminus (2024)

Előfordult már, hogy találkoztam egy jó zenekar jó lemezével, amit párszor meghallgattam, viszont 3-5 év elteltével ismét rá tudtam csodálkozni a következő anyagukra szinte újdonságként, mert menet közben elveszítettük egymást. Ez természetes dolog, hiszen nincs ember a földön, aki minden zenekart, lemezt meg tud jegyezni. Az amerikai Akhlys esetében viszont nem ez a helyzet. Először […]

Tovább »