Rögtön azzal kezdem, hogy ismét nagyot dobott a Tankcsapda. Vitán felül. Biztosan lesznek fanyalgók, de nekem nagyon bejön ez a feldolgozós dupla anyag. Igazság szerint itt a ‘forgácson ritkán adunk helyet a zenekarral kapcsolatos anyagoknak, azonban ez az anyag mindenképp megérdemli a figyelmet. Több helyen hallható, hogy a csapat beleragadt az ország legsikeresebb rockzenekara szerepbe és […]
Tovább »
Hogyha egy jó nevű underground kiadót lázba hoz egy mindössze három tételes felvétel, akkor az általában már önmagában véve is sokat elárul egy bandáról. Merthát a Steelballs a vicces acélgolyókkal pózoló – ami, mint tudjuk a férfiasság fokmérője ebben a műfajban – harcosával meg nevével éppenséggel nem igazán vehető komolyan. Pedig pont ettől annyira igazi […]
Tovább »
A Fémforgács úgy működik, hogy amikor kapunk fizikai promót, arról a hír bekerül egy „gyűjtőbe”, ahonnan a munkatársak kedvükre emelhetnek ki bármit, amiben kedvüket lelik. Tekintettel arra, hogy a magazinunk tetemes mennyiségű fizikai hordozót kap (igen, állati trúk és rohadt népszerűek vagyunk), időnként maradékokra kell vetődni. Ilyenkor a Sanyi felemeli a pallosát, és azon nyomban […]
Tovább »
Gondoltam érdekesebbé teszem kicsit 2016 utolsó hangpróbáját és megpróbálok minden egyes ajánlatról írni néhány gondolatot, hátha még több embert ösztönözhetek a részvételre azzal, hogy egyetért, vagy melegebb éghajlatra küldve más véleményt nyilvánít egy adott lemezzel kapcsolatban. Immár elérkeztem a tízedik lemezhez, ami nem más, mint az olasz Klimt 1918 Sentimentale Jugend című […]
Tovább »
Életemben nem találkoztam még a Disharmonic Orchestra zenéjével, pedig ilyen névvel illett volna bevonzaniuk maguknak a magamfajta csókákat. Így nem maradt más, mint az utánanézés és a pótolgatás, mielőtt nekileselkedtem volna ennek az egyes körökben kultikusnak számító bandának. Abban már biztos vagyok, hogy ez nem az én köröm, mert a zenekar klasszikusnak számító […]
Tovább »
Éjszakákba nyúlóan elmélkedhetnénk arról egy pohár száraz bor mellett, bajszunkat pödörgetve, hogy milyen zenében utazik az olasz Xenomorphic Contamination elnevezésű duó, ha a válasz nem bökné ki a szemünket, mely halk pukkanás után folyik le az arcunkon, amire kiült a megvilágosodás. Először is a két tag, Max és Davide, akik egy focicsapatra való, […]
Tovább »
Fotelbe süppedve, teát kortyolva, házimozi rendszerrel varázsoljuk a szobánkba a természetet mi európaiak, meleg ágyba hemperedve álmodunk nagyokat és elégedettek vagyunk saját létünkkel. Amikor néha nem tudunk ellent mondani a vadon hívó szavának, túrázunk egyet, megmászunk pár nagyobb kiemelkedést, hogy utána jól megölelgetve az asszonyt, férfinak érezhessük magunkat. Ezt a földrészt alig egy-két […]
Tovább »
Az emberi intelligencia az egyik legtúlbecsültebb tulajdonságunk véleményem szerint, mivel nagyrészt még mindig a mélyben meghúzódó ösztönök irányítanak minket. Megfordulunk egy formásan ringó domborulat láttán és vadul gyűjtögetjük földi javainkat, amiből aztán bőséggel adhatunk kötelezően elhintett magunknak. Divat lebecsülni azonban az állatot, a vadságot, pedig sokszor egy-egy élőlény intelligensebb formában idomul földi létéhez, […]
Tovább »
Nem tévedés, nem ámítás, a finn death/doom veteránok neve a magyar ördög szóból ered, aminek jelentését legalább nem kell részletesen taglalni. Mindehhez készített a 2005-ben indult banda egy sötét, gonosz logót és egy rakás baljóslatot keltő borítót a pályafutása alatt, aminek most az ötödik nagylemezéhez érkeztünk el. Meglepő ez a sok misztika, mivel […]
Tovább »
Egyszerűen körbeírható az atmoszférikus black metal minden jellemzője: szőrös logó, természeti fotóval vagy epikus jelenettel ellátott, szemet kényeztető borító. Zeneileg egyszerű, sablonos black metal harmóniák egymásra halmozása, végtelenbe nyújtása időnként elszállásokkal, andalító melódiákkal tördelve. Ez a meghatározás éppúgy igaz a most bemutatkozó chilei Sol Sistere első lemezére, mint több ezer hasonló pályatársára, akik […]
Tovább »
