A svédek érzik az acélt, ehhez kétség sem fogható, a finnek pedig ismerik a szélsőségeket, ameddig csak ember képes elmenni. Ha e két nemzet összefog, akkor pedig kő kövön nem marad, ennek legjobb példája a Sons Of Crom zenekart működtető kettős, Iiro Sarkki (Finnország) és Janne Posti (Svédország). Ez utóbbi rendelkezik papírforma szerint […]
Tovább »A méltatlanul elfelejtett bandák népes táborát hivatott bővíteni az amerikai Tyrant zenekar, akik hivatalosan a 70-es évek végétől léteznek, de aktívnak csak a 80-as évek második felében nevezhettük őket. Összesen három, egészen jól sikerült heavy metal lemezt hagytak maguk után, minimális heavy/doom beütéssel, aminek most nagy hasznát vehetik, ugyanis a nyugdíjas éveikre tervezett visszatérő lemezükre kifogták maguknak az ex-Candlemass, Solitude Aeturnus aranytorkát, aki nem más, mint Robert Lowe. Érdekes és minőségi heavy metal lemez készülhet ilyen tapasztalattal és múlttal, úgyhogy kíváncsian várhatjuk az eredményt, addig fedezze fel magának a zenekart, aki nem tette meg!
A 80-as évek a glam és a thrash metal időszaka volt, azt hiszem ezt a lemezeladások tekintetében teljesen biztosan állíthatjuk. Azonban, ahogy a 70-es évek végén kínhalált halt, sőt, gyakran önmaga paródiájává vált a hard rock, úgy vérzett ki ez a két műfaj is az évtized végére, főleg egy új vetélytársnak, a grunge […]
Tovább »Nem feltétlenül a forgács legolvasottabb és leggyakoribb hírei, cikkei a NWOBHM lemezeket hirdető írások, pedig a műfaj az underground parányi, de annál értékesebb szeletének számít. A heavy metal alappilléreinek érintetlen mivoltát tiszteletben tartó bandák ma is léteznek, időnként pedig kellemeset villantanak olyan kiadványokkal, mint nemrég a svéd Night nevű formáció Raft Of The World című harmadik nagylemezével. Az album a fiatal srácok ajándéka a hagyományok kedvelőinek.
Tolkieni világból való névválasztás, kristálygömbök, végtelen háborúk, halhatatlan vezérek, fantasy és sci-fi képzezik a frissen debütált svéd Palantír világát, akikről nem nehéz kitalálni, hogy heavy/power metal vizeken utaznak. A túltolt kalózkodás és sárkányvadászat mellett azonban rengeteg finom epikusság és zenei megoldás is jellemzi a zenekart, így mindenképp érdemes próbát tennie velük a műfaj kedvelőinek. A teljes Lost Between Dimensions egyébként is csak a kattintásra vár, itt. Az ének csak engem emlékeztet James LaBrie hangszínére?
Egészen 1984-ig kell visszabandukolnia az időskálán annak, aki a svéd gótikus doom banda, a Stillborn születési dátumát keresi. A megalakulás után is évek teltek el, míg a zenekar 1989-ben bemutatkozott egy egész hangulatos lemezzel, amit két folytatás követett 91-ben és és 92-ben, hogy aztán eltűnjenek egy időre. Néhány tag még Messiah Marcolinnal is összeállt a Colossus nevű, sajnos csak demókig jutó projektben a 90-es évek közepén, de aztán sokáig semmi hír. Nem csoda hát, hogy magam is meglepődtem, mikor belefutván egy új dalba, új albumról is értesültem. A tétel a Lorelei, a lemez pedig Nocturnals néven érkezik hamarosan.
Az olasz Cruz Del Sur kiadó a hagyományok nagy tisztelője, ahol remek klasszikus doom metal anyagokra szoktam lelni és időnként megörvendeztetnek néhány friss kiadványukkal. Így került hozzám a finn Mausoleum Gate második nagylemeze, amit be kell valljam, a rá ragasztott puritán hard rock jelző miatt sokáig tologattam magam előtt, de gondoltam, megadom […]
Tovább »
A görög mitológia százszemű óriásáról, Argosról kapta nevét némi változtatással az amerikai Argus zenekar, akik az utóbbi évtized heavy/doom metal sekélyes talaján lépkedve vívták ki maguknak a rajongók tiszteletét. Igazi száraz, hamisítatlan heavy metallal párosították az epikus méretű csaták dallamait, olyan gyakorlatilag színvonalban is hasonló bandákat követve, mint a Manilla Road, […]
Tovább »
Családi vállalkozás, örömzene, valamint élethosszig tartó hitelesség és kitartás a kedvenc irány mellett, többek közt ezeket kedvelem az 1978-ban indult Pagan Altar zenekar kapcsán, akik 2015-ben elvesztették a zenekar alapítóját, énekesét, Terry Jonest. Diccon Harper basszer és Andy Green névlegesen, Alan Jones gitáros ténylegesen az apját búcsúztatta személyében, de a végszó még hátra […]
Tovább »Sludge és hagyományos doom metal egyvelegével mutatkozott be egy rövid EP-keretében a skót Brethren zenekar, akik ezzel hivatottak bizonyítani 2015 óta való létezésüket. A három fős brigád három új dalt pakolt a 18 perces alkotásra, ami így is egész hangulatosra sikerült érdekes megoldásaiknak köszönhetően.
