A 2014-ben indult, majd 2017-re stabil felállássá érett Valyear nevű hard rock/alternatív metal formáció március 24-én adja ki második nagylemezét An Invitation To Chaos címmel. A lemez koncepciója a frontember, Chad Valyear személyes pokoljárásából táplálkozik: trauma, önpusztítás és a megváltás iránti vágy. A sajtóanyag szerint ez nem egy polírozott sikertörténet, hanem nyers, filter nélküli beszámoló a függőségről és a talpra állásról, mindezt sötét humorral és brutális őszinteséggel tálalva. Kedvcsinálóként máris itt van lemezük címadójának fan videója.

A chilei death metal színtér egyik prominens képviselője, a Sikario kiadta Destroy the Messiah című klipjét. A kisfilm elkészítése közel egy évet vett igénybe az Abysmo Films műhelyében. Carlos Toro rendező koncepciója egy teljes 3D-s várost ábrázol, amelyen egy folyamatos kameramozgással haladunk végig. A produkció különlegessége, hogy a készítők szándékosan mellőzték a mesterséges intelligencia használatát: minden képkockát hagyományos módon, aprólékos munkával alkottak meg, ami a digitális korban – és különösen a chilei zenekarok között – ritkaságszámba megy.

A dal szövegvilága a kényszerített vallási paradigmák és a társadalmi kontroll ellen emel szót. A zenekar értelmezésében a „messiás elpusztítása” nem csupán rombolást jelent, hanem a saját hit megtalálását és a megkérdőjelezhetetlennek hitt dogmák felülvizsgálatát.

Úgy tűnik, Oldenburgban nem csak a sajt, vagy a lótenyésztés virágzik, hanem a sötét vágyak is. A német black metal duó, a Kings of Dark Desires (akik szerényen csak King Orcus és King Victor néven futnak) nem ma kezdte az ipart, több mint három évtizedes rutin és underground tapasztalat lapul. A projekt tavalyi, Battles Below című debütálás után a királyok nem pihentek a trónon: február 13-án digitálisan (majd tavasszal vinylen is) érkezik a folytatás, a Curse Of The Throne.

Az ígéretek szerint „ez az anyag sötétebb és tömörebb lesz, elmerülve a romlás és a belső szakadékok témáiban, mindezt a The Book of Oddity fiktív univerzumába ágyazva”. Ennek bizonyítéka a most megjelent videoklip, a Trembling Knees of the Weak, ami címében is sejteti, hogy itt nem a békés együttélésről fognak prédikálni. Aki szereti, ha a black metal karcossága némi érett, sötét atmoszférával és rituális hangulattal párosul, az tegyen egy próbát a német uralkodókkal.

Azt hihetnénk, hogy Olaszország a dolcsevita és a napfény hazája, de a Varese városából származó Dwellnought gyorsan eloszlatja ezt a tévhitet. A 2023-ban alakult black/death metal formáció bemutatkozó nagylemeze, a Monolith of Ephemerality február 20-án jelenik meg a Caligari Records gondozásában, és olyan sötét, mint egy több kilométer magas, füstöt okádó kémény árnyéka.

A lemez címe (A mulandóság monolitja) nem túlzás: az öt tételből álló anyag nem a slágerlistákra pályázik. Elég csak a 17 perces The final Desire is Unbeing vagy a közel 11 perces Ill Whispers című monstrumokra pillantani. Ez nem háttérzene, hanem egy teljes embert kívánó, nehéz, de transzcendens élmény azoknak, akik szerint a zene feladata a lélek legsötétebb bugyrainak feltárása.

Portland (Oregon) híres az esőről, a ködről és a hipszter kávézókról, de úgy tűnik, a melankólia is remekül terem arrafelé. A Shadowlands zenekar április 24-én jelenteti meg negyedik nagylemezét a Seeing Red Records gondozásában, amit a végtelen kreativitás – vagy a minimalizmus – jegyében egyszerűen csak 004-re kereszteltek.

Aki szereti, ha a zene nem csak háttérzaj, hanem egyfajta „kaleidoszkóp”, az jó helyen jár. A banda stílusa ugyanis az érzelmes post-punk, az introspektív darkwave és a ’80-as évek horrorfilmjeit idéző szintetizátoros hangzás metszéspontján található. Képzeljünk el sötét álomképeket, borzongató arpeggiókat és olyan atmoszférát, ami egyszerre magával ragadó és fertőző. A lemez felvezető dala, a Burdens már elérhető, ami tökéletes belépő a zenekar világába. Amy Sabin billentyűs/énekesnő elmondása szerint „a dal a gyász bonyolultságát és az emlékezet árnyalatait járja körül„.

A francia Muertissima nem köntörfalazik és terel, ha régisulis death metalról van szó. A banda február 13-án, a Fetzner Death Records gondozásában szabadítja a világra második nagylemezét Prophecy címmel, melyről most befutott a legfrissebb videoklip, az I Sleep With Demons.

A dal – és a közelgő album – nem ígér mást, mint sötét, kompromisszummentes zúzást a stílus alapvetéseinek nyomdokában, némi thrash és fekete fém fűszerrel megdobva. A Prophecy koncepciója a modern társadalom kíméletlen kritikája: háború, korrupció, a pénz bálványozása és az emberiség morális hanyatlása alkotják a szövegek gerincét. Ez egy „prófécia az összeomlásról„, ahol a szabadság ára gyakran a halál vagy a radikális lázadás.

A lemez hangzásáért a Vamacara Stúdióban dolgozó HK Krauss felelt, a felvételek pedig a Nekomata Home Production és a Lower Tones Place stúdiókban zajlottak. A csapat a megjelenést követő napon, február 14-én Párizsban tart lemezbemutatót (stílusosan a Valentin-napi romantika ellenpontjaként), de addig is itt a démonokkal teli új videó:

Azt gondolhatnánk, hogy ha a post-metalos Atlases és doomos Oceanwake tagjai közös zenélésre adják a fejüket, akkor abból 15-20 perces, cipőbámulós merengések születnek, de a finnek erre alaposan rácáfoltak. 2023 óta létező, I, Cursed nevű death/grind kollaboráció ugyanis a lelkizés helyett a pusztításban hisz, amit a death metal és a grindcore határmezsgyéjén képzel el. Több demó, single, EP után most újabb szintet ugrottak, mivel új kiadóhoz kerültek (Lifeforce) és ennek örömére egy friss kiadvánnyal is megörvendeztetnek minket. Az Abomination/Parasitic dupla single tökéletes aláfestés lehet egy stresszhelyzetben, remegő kézzel elszívott cigaretta mellé… Ha a lendület marad, egy fél dobozra elég dalt is kaphatunk nagylemez formájában.

A világjárvány alatti elszigeteltség sokakat megtört, másokat viszont kreatív munkára sarkallt. A brit melo-death metalos Mývalyĭr az utóbbi kategóriába tartozik: a pandémia alatt született ötletcsírákból 2023-ra érett be a koncepció, ami most február 27-én ölt testet a The Past Tales című debütáló nagylemez formájában.

A lemez egy konceptalbum, amely az örök konfliktus természetét járja körül – legyen szó háborúkról vagy belső vívódásokról. A hét tételes lemezről az eddig megjelent Reign és Recollection dalaik videóval ismerkedhettek meg.

Miami, 1985. A neonfények villódznak, a levegő párás, a zakók pasztellszínűek, de a sikátorokban nem drogkereskedők, hanem vérszívók tanyáznak. Ebbe a disztópikus, a Miami Vice-ot a horrorral és az extrém fémmel keresztező világba kalauzol minket a brutal death / metalcore vonalas No Worth Of Man hamarosan debütáló nagylemeze, a The Killing Streets. A lemez február 13-án, most pénteken fog megjelenni a Brural Records kiadásában.

A The Killing Streets sötét melódiákkal teremti meg a feszültséget, mintha csak egy akciófilm zenéjét hallgatnánk, ahol a főhős épp újratölti a fegyverét a végső leszámolás előtt (Kill Of Gold). Az ajánlóhoz még hozzácsapom Penge örökérvényű bölcsességét is: „Némely rohadék mindig széllel szemben pisál.” Kedvcsinálóként pedig itt van Mondo Decay daluk vidfeója.