Szerző: boymester

How Like A Winter – …Beyond My Grey Wake (2003)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

The Ruins Of Beverast – Templeschaf (2026)

Akadnak zenészek, akik nagyszerű dalokat írnak, mások meg lemezeket, de kevesen képesek manapság a „használt” anyagokból új világokat, sajátos atmoszférát építeni. Ebbe a kategóriába sorolom Alexander Von Meilenwaldot is, aki módszeresen, kéjes lassúsággal építi fel alkotásait, hogy aztán ízzé-porrá zúzzon vele minden hallgatót. A német zenész a The Ruins Of Beverasttal immár több, mint 20 […]

Tovább »

Fossilization – Advent of Wounds (2026)

2023-ban mutattam be nektek a brazil Fossilization zenekar első lemezét, a Leprous Daylight-ot, ami első nekifutásra egy, a választott stílusába teljesen belesimuló bandának tűnhet bárki számára. Ott és akkor fel is vázoltam viszont azt a folyamatot, ahogy a Fossilization megszületett, úgyhogy ebből csak egy összefoglalóra futja, hogy ne kelljen össze-vissza kattogtatni: a duóként működő formáció […]

Tovább »

Xenophile – Systematic Enslavement (2016)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Agenbite Misery – Remorse of Conscience (2026)

Örök érvényű frusztrációim egyike, hogy nincs időm eleget olvasni. Fiatal koromban, kollégistaként faltam az irodalmat, nagyon kedveltem a klasszikus regényeket, híres és hírhedt olvasmányokat, legyen szó Maupassantról, Márquezről, Hrabalról, Jack Londonról, Victor Hugoról, Hemingwayről, Orwellről, Lovecraftól, de ponyva is akadt bőven. Manapság azonban csak megveszek egy-egy izgalmasnak tűnő darabot és felteszem a polcra azzal a […]

Tovább »

KICSI A BORS, DE ERŐS – EP VÁLOGATÁS #296

A 2026-os évet indítsuk egy dühös deathcore robbanással és a death metal hőskorába visszarepítő debütálással. De itt lesz még pár a tavalyról itt maradt butal death metal anyag is, és egy nagyon jól sikerült groove-centrikus death/thrash bemutatkozás. Microtonal Amikor megláttam az egészen fiatal belfasti srácok zenekarának nevét, Microtonal – azonnal felkaptam a pápaszemet, megigazítottam a […]

Tovább »

Diespnea – Radici (2025)

Tudom, még papírforma szerint tél van, sőt, felénk még némi havazás is várható, amikor terveim szerint kijön ez a cikk, de amit a Diespnea hozott nekem, azt nem tudom félretenni a forróbb időszakokra. A zenekar egy egészen érdekes gondolatmenetet ébresztett bennem, ami persze nem újdonság, ez pedig az, hogy az égvilágon semmit sem szabad elutasítani. […]

Tovább »

Gormoth – Winterfall (2025)

Nem is tudom, hogyan tudott volna eljutni a világ az idei ünnepekhez egy újabb Gormoth kiadvány nélkül. Azt hiszem, az idei négy nagylemez (Encyclopedia szerint), hat EP, számtalan single és néhány válogatás megpillantása után mindenképp kijelenthetjük, hogy a hazai atmoszférikus black metal projekt, a Gormoth mögött álló Tóth Ádám egy cseppecskét munkamániás. Ilyen előélet mellett […]

Tovább »

Gloombound – Dreaming Delusion (2025)

Ahogy a Death Has Spoken cikkemben megjegyeztem, a 2025-ös év a szimplán jó death/doom lemezek évének bizonyult, ahol a mennyiség adott, a kiugró tehetség azonban kevésbé mutatkozik meg. Ez egyfelől öröm, mert az általam kedvelt műfaj virágzik, másrészt egy kissé szomorú, hiszen igazán jelentős újoncokat, friss és egyedi anyagokat kevésbé lehetett bemutatni. Alapvetően nehéz feladat […]

Tovább »