Albumkritikák

Cytotoxin – Biographyte (2025)

Mindig nagy érdeklődéssel vetem bele magam azokba az anyagokba, ahol egy zenekar megpróbál kilépni az extrém világ sablontémáinak árnyékából: a halál, gonoszság, sötétség, háború igencsak túlhasznált gondolatain túl bőven akadnak még feldolgozandó traumák az emberiség történetében. Ilyen például a méltán híres, hírhedt csernobili katasztrófa, ami szintén nem hat az újdonság erejével, de nem is számít […]

Tovább »

Aeonian Sorrow – From The Shadows [EP] (2025)

Március végén jelent meg az Aeonian Sorrow legújabb kislemeze, mely a From The Shadows címet kapta. A négy tételes EP mondhatni nem tartogat sok újdonságot, a finn-görög doom/death metal csapat hozta a tőle megszokott, gótikus elemekkel tarkított, fagyos hangzásvilágát. Ez az anyag ugyanakkor mégis több lett, mint egy kislemez, és nagy potenciált tartogathat a csapat […]

Tovább »

Quest Master – Obscure Power (2025)

Az ausztrál Quest Master napjaink egyik nagyon aktív dungeon synth zenésze. A 2017 óta folyamatosan érkező albumok stílusát és hangulatát összefoglalva, a Quest Master zenéje egy igazán kalandos, melodikus, igazi eszképista muzsika – leginkább az ősgenerációs RPG és JRPG videójátékok zenéje kel benne újra életre. Egy szignifikáns fejlődési görbe írja le a projekt zenei fejlődését, […]

Tovább »

Collapsed Vein – Pain Communion

Nincs is kellemesebb csütörtök délutáni program a rekkenő hőségben, mint egy hideg, montanai templom elszigetelt, föld alatt elhelyezkedő kriptájában sétálgatni az örök nyugalomra – vagy éppen nyugtalanságra – helyezett sok százéves csontvázak között és lelki összeomlásunkban transzcendensről, halálról, vallásról és titkos rituálékról gondolkodni, miközben súlyos elmélkedésünk a főhajóból beszűrődő orgona zene kíséri. Ezt hivatott röviden […]

Tovább »

Slumbering Sun – Starmony (2025)

Az én fejemben mindig is erőteljesen elkülönült az amerikai, valamint az európai doom metal, talán egyedül a Solitude Aeturnus munkássága tudott a kettő között valamiféle átmenetet képezni, bár ott erőteljes keleti dallamokat is fel szoktam fedezni. Természetesen az öreg kontinens áll közelebb a szívemhez, de az újvilág szárazabb, stoner kellékekkel kacérkodó vonala is termelt ki […]

Tovább »

Lord Belial – Unholy Trinity (2025)

A Backelin (unoka)testvérek idén már a tizedik alkalommal zenésítették meg nekünk az infernót és adtak zenei aláfestést a pokolba vezető úthoz. A tiszteletre méltó karrierút legújabb fejezetének bemutatása előtt viszont egy kis személyessel szeretnék indítani. Be kell valljam, a Lord Belial „Enter the Moonlight Gate„-je a kedvenc black metal albumaim között szerepel. Azt a lemezt […]

Tovább »

Eminentia Tenebris – Whispers Of The Undying (2025)

Minden bizonnyal nem esnének ki a black metal suli tanulói a padból buzgó jelentkezésük miatt, amikor felteszik nekik a kérdést, hogy az Eminentia Tenebris e a kedvenc melodikus fekete fém zenekaruk. Én sem rándítanám meg a vállamat, főleg, hogy néhány héttel ezelőttig még azt sem tudtam a francia zenekarról, hogy egyáltalán létezik. Azonban akadt egy […]

Tovább »

Excruciate – Passage Of Life (1993)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Apocryphal Wound – Mors Advenit Primis Diluculis In Tergo Equi Maledicti (2025)

Túlpörgetett aggyal, hétköznapi gondokon kattogva kerestem magamnak valami funeral doom címkével ellátott anyagot a bandcamp posványában, így leltem rá a portugál Apocryphal Wound bemutatkozó lemezére, aminek túl sok előzménye nem volt (leírás szerint 2024-ben indult a projekt). Gondoltam, elveszek kicsit a hangjegyek közötti némaságban és a mély hörgések birodalmában, ehelyett azonban egy eléggé egyedi hangulatbombával […]

Tovább »

Impureza – Alcázares (2025)

A spanyol-francia közreműködésből született Impureza zenekar nem vádolható a teljes újszerűséggel, mégis elmondható, hogy távol állnak attól, hogy a leggyakoribb zenei elemeket építsék be elvetemült hispán elméjük szülte produkciójukba. A 2004 óta formálódó, saját hangját kereső csapat hol sikeresen, hol megkérdőjelezhető módon próbál meg összehozni két, egymástól teljesen idegennek tűnő zenei műfajt és azt kell […]

Tovább »