Albumkritikák

Doomsday – Never Known Peace (2025)

Ha az ember veszi a fáradtságot és keresztülrágja magát a világon előforduló Doomsday nevű formációk sokaságán, nagy eséllyel belefuthat egy olyan produkcióba is, ami alkalmasint nem lesz instant csalódás. Persze az én kapcsolatom nem így indult az oaklandi hordával, szokás szerint úgy haraptam rá a pofás borítóképre, mint a nagy fehér cápa a gyanútlan szőkére […]

Tovább »

Itinera – Kör (2025)

A nyár hamvadó pillanatait már végérvényesen felváltotta a számadás és elmúlás periódusa. Azonban ez a csodálatos színek, illatok és otthonos hangulat időszaka is. A számadás és a befelé figyelésé, amivel mérlegelni tudjuk az életünk elmúlt szakát, ami elengedhetetlen, hogy lezárjunk dolgokat, vagy éppenséggel meghaladjuk azokat. Számomra ez az egyik legkellemesebb és egyben legjobban várt része […]

Tovább »

The Darkening – Awake (1996)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Coroner – Dissonance Theory (2025)

Nem is tudom, hány cikkben említettem már meg, hogy mennyire kedvelem a thrash metal fejlődésének azt a szubzsánerét, ami a ’80-as évek végén, a ’90-es évek első felében próbált meg utat törni magának. Menet közben azonban útját állták az olyan frissebb irányzatok, mint a black metal, a death metal vagy akár a grunge. Ez a […]

Tovább »

Hadopelagyal – Haematophoryktos (2025)

Ha egy zenekar neve az óceán rétegeinek legmélyebb, legsötétebb, ismeretlen világára utal (hadopelágikus zóna – 6000 métertől kezdődik a végső, 11000 méteres mélységig), az minden bizonnyal jó jelnek tekinthető, ha valami alattomos, lélekőrlő pusztulatra vágyunk. Ennek tökéletesen eleget is tesz a Hadopelagyal nevű német duó, akik művészneveiket tekintve is alapos körültekintéssel választottak. Az izlandi vulkánra […]

Tovább »

Bloodywood – Nu Delhi (2025)

2022-ben találtam rá az érdekes zenei fúziót ötvöző indiai Bloodywood zenekarra és meglepően tetszett a Rakshak című bemutatkozó lemezük, melyben remekül ötvözték az indiai népi zenét, hangszerek használatát a metal zene különböző ágaival (nu metal, folk metal, alternatív metal, metalcore), valamint a rap zenével. Mondom ezt úgy, hogy utóbbiból talán egy kezemen meg tudom számolni, […]

Tovább »

Haxxan – Loch Ness Rising (2016)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Amorphis – Borderland (2025)

Bizonyára sosem fognak a rajongók kiegyezni abban, hogy mely a legjobb éra vagy lemez a legendás progresszív metal/melo death  Amorphis munkásságában. Viszont abban talán mindannyian egyet értünk ,hogy a több mint harminc éve aktív együttes életpályája során vannak csúcspontok és kisebb megakadások is, amit kivetíthetünk akár a banda lemezeinek a minőségére, akár azok zenei megújulási […]

Tovább »

Warkings – Armageddon (2025)

Annak ellenére, hogy a Warkings az előző négy lemezét négy éven belül adta ki és mindegyik elég jó lett, örülök, hogy most többet vártak az ötödik megjelenésével. Két és fél év telt el, közben 2024-ben megvolt a banda első headline európai-turnéja, melynek keretében március 2-án Budapesten is felléptek és adtak fergeteges koncertet. Tehát azt lehet […]

Tovább »