Albumkritikák

Ereb Altor – Vargtimman (2022)

A svéd Isole és annak 90-es évekig visszanyúló őse, a Forlorn mindig is ott volt a kedvenc epikus doom csapataim között annak ellenére, hogy időnként hajlamosak hullámzó teljesítményt nyújtani. No nem a zene minőségét, inkább a dalírást figyelembe véve. Lemezeikkel való viszonyomat mindig az határozta meg, hogy mennyire tudtak jó dalokat szerezni az átlagos szerzeményekkel […]

Tovább »

Dream Unending – Tide Turns Eternal (2021)

Amikor közeledünk egy esztendő végéhez, mindig számadással, listázással készülünk arra, hogy összegezzük az adott év teljesítményét. Ennek mindig ugyanaz lesz azonban a vége: rájövök, hogy reménytelen szélmalomharcot vívunk a megjelenések ellen, melyeket az elmúlt évek káosza, járványhelyzete sem tudott annyira megtépázni. Folyamatosan futok bele olyan anyagokba, amik nem most, hanem akár hónapokkal korábban napvilágot láttak […]

Tovább »

Funeral Mist – Deiform (2021)

Immár három éve, hogy Hekatomb című nagylemezéért magasztaltam, ritka kiadásai miatt elmarasztaltam a Funeral Mist nevű projektet, melyet 1994 óta egyetlen emberke működtet Arioch néven. Persze nem titok, hogy ez az álnév Daniel Hans Johant rejti, aki már jó ideje a Mardukban fényesíti sűrűn szegecselt ruhatárát és emelgeti magasba a black metal ötágú csillagát. Azt […]

Tovább »

Force Of Darkness – Twilight Of Dark Illumination (2021)

Szinte már hagyományos módon kijelentem: Dél-Amerika igazi kincsesbánya az okkultizmussal átitatott extrém zenéket illetően. Ennek következő bizonyítékát véltem felfedezni, amikor közel egy éve meghallottam a videómegosztón a Force Of Darkness nevű csapat soron következő albumának, a Twilight Of Dark Illuminationnak az első közzétett dalát. Később azonban úgy jártam, mint a világ nagy része a csapatot […]

Tovább »

Werewolves – What A Time To Be Alive (2021)

Kivénhedt, lerágott csontként tengődő ősembernek érzem magam, amikor a hangpróbára folyamatában dobálják be az újabbnál újabb modern, technikás death metal anyagokat. A legrosszabb az egészben, hogy amit hallok, arról tudom, hogy első osztályú és fantasztikus zenészek produkálják, de számomra sokszor kegyetlenül steril, élettelen az egész. Nehéz elvonatkoztatni a jó öreg old school vonaltól, ami nekem […]

Tovább »

Bleeding Sorrow – Drowning (2021)

Az egyszemélyes ausztrál projekt, a Bleeding Sorrow 2021-ben jött létre Mortcer, a Vagrond alapító tagjának mellékprojektjeként azzal a szándékkel, hogy tovább vigye főzenekarának korai post / black metal hangzását. Idén novemberben a Northern Silence Production égisze alatt megjelent, Drowning címet viselő debütáló kiadványa a depressziót és az elszigeteltség érzését térképezi fel. A dalok a stílus […]

Tovább »

Vermilia – Kätkyt (2018)

Rendszeresen adok hangot annak, hogy a szebbik nem képviselőitől számomra kevésbé hiteles a fémzene, főleg ami az extrém vonalat illeti. Az erőltetett hörgések, a gumiszerkós pózolás, vagy a metal lady szerep soha nem tudott meghatni, de szerencsére ezalól is akadnak kivételek. Bizony a hölgyek igencsak jól szoktak szerepelni az okkult rock, metal formációban, főleg, ha […]

Tovább »

Vouna – Atropos (2021)

Közeledünk az év végéhez, ideje számot vetni az esztendő eseményeiről. Sajnos ez az év sem vonul be minden idők legvidámabbjai közé (ha akad olyan), egyesek szívében, akik komolyabb veszteségeket szenvedtek, minden bizonnyal nyomot hagy. A fájdalom, a szomorúság könnyedén letaglózhat, eltántoríthat minket a folytatástól, pont ezért tartom fontosnak, hogy mindezt akár tudatosan is megtanuljuk megélni, […]

Tovább »

Pantheist – Closer To God (2021)

Ha funeral doom komolyabb zenekarait sorolják fel, gyakran megfeledkeznek a belga Pantheist zenekarról, projektről, ami nem a minőségnek, sokkal inkább a csendes megjelenéseknek és a hosszú szüneteknek köszönhető. Pedig a csapat vezére, Kostas Panagiotou a műfaj egyik megkerülhetetlen alakja, aki sajátos billentyűjátékával számtalan lemezen bizonyította már tehetségét (Towards Atlantis Lights, Clouds, Wijlen Wij, Aphonic Threnody). […]

Tovább »

Spillage – Electric Exorcist (2021)

2012-ben egészen oda voltam az Earthen Grave nemű zenekar bemutatkozásáért, amit Tony Spellman gitáros hozott össze. Az egyenesen a Black Sabbathból táplálkozó heavy/doom metalt dobták fel igazán slágeres refrénekkel és egy kezdetben idegennek tűnő, de végül nagyon jól működő hangszerrel, a hegedűvel. Tökös dalok, hatalmas szólók jellemezték a kiadványt, aminek egyetlen hátulütője volt, borzalmasan hosszú […]

Tovább »