Hosszadalmas munkálatok után a lengyel Abuser zenekar május 7-én végre kiadja Blood Marks című bemutatkozó nagylemezét. A 2018-ban alakult négyesfogat a 2019-es demó utáni tagcseréket rendezve most teljes erőbedobással támad.

A lemez a thrash metal legnyersebb, legvadabb korszakát idézi meg: nincsenek balladák, nincsenek felesleges kísérletezések, csak a Kreator, a Sodom és a Destruction iskoláját követő, nyaktörő sebességű riffelés. A Paweł Dominiak (gitár/ének) vezette csapat szerint ez a tökéletes aláfestő zene a civilizáció vékony máza alatt rothadó társadalomnak. Az emberből szükség esetén bármikor újra könyörtelen ragadozó lehet, amely nem ismeri a jótékonyságot, a törvényt, az empátiát, csak foggal-körömmel harcol a túlélésért, akár mások vérén keresztül. A lemez első dalaként máris itt van a Monument of Atrocity.

A spanyol doom/death metalos SolNegre április 3-án jelenteti meg második nagylemezét Anthems For The Grand Collapse címmel. A zenekar saját bevallása szerint húsz hónapnyi „összeomlás, kétségbeesés és újjászületés” után rögzítette az anyagot. A végeredmény egy monumentális, epikus és mélyen érzelmes doom/death metal album.

A lemezen számos vendégzenész is közreműködik, többek között Gadea es Ineseta (ének) és Núria Luis (hegedű) teszi még hangulatosabbá az In The Stillness Of The Womb tételt. A Hans Trasid (Aara, Phobetor) borítójával érkező CD-kiadás különlegessége, hogy bónuszként tartalmazza a csapat 2024-es, Annihilation Of The Self című EP-jét is. Elsőként hallgassátok meg a lemezről az igazán remek vizualitással The Axiomot.

Az alicantei székhelyű The Holeum bemutatta Cosmic Void Spheres című új kislemezét, amely a március 20-án érkező, Ensis címre keresztelt harmadik nagylemezük előfutára. Az Ensis egyfajta trilógia záródarabjának is tekinthető a Negative Abyss (2016) és a Sublime Emptiness (2019) után. A lemez nemcsak folytatása, hanem sűrítménye is az eddigi munkásságnak: kozmikus tájképek, ahol a súly és a melankólia találkozik. A dalok a ridegség és a finomság közötti törékeny egyensúlyt keresik, miközben az emberi lét komplexitását tükrözik a világegyetem tükrében.

A 2014-ben alakult formációt a spanyol underground veteránjai (ex-NahemaH, Demised, Hela) hívták életre. A csapat zenéjében az experimental metal, a death/doom és a post-metal elemei keverednek egy sajátos, súlyos elegyben. Nevük és koncepciójuk asztrofizikai elméletekből táplálkozik: a sötét anyagból és a fekete lyukakból, céljuk pedig a „szublimált sötétség” kozmikus és zenei ábrázolása.

A német post/prog-metal színtér egyik legelismertebb független csapata, a Monosphere március 13-án jelenteti meg Amnesia című harmadik nagylemezét. A zenekar tudatosan döntött a szerzői kiadás mellett, visszautasítva minden kiadói ajánlatot, hogy megőrizzék teljes művészi szabadságukat. A lemezről néhány hete a Limbic című dalt tették meghallgathatóvá, most pedig az Idiomorph tételhez készíettek egy hangulatos videót, valamint megkaptuk a lemez egészen mutatós borítóképét is.

A stílusok (mathcore, post-rock, black metal, jazz, klasszikus zene) határait feszegető formáció az elmúlt években olyan nevek társaságában bizonyított a színpadon, mint a The Ocean, a Karnivool, a Cradle Of Filth vagy a Napalm Death. A Rodney Fuchs dalszerző vezette csapat – aki ösztöndíjat is kapott az album megírására – az új évre nemzetközi turnét tervez.

Az ausztrál underground egyik friss üdvöskéje, a Mammon’s Throne március 13-án a Hammerheart Records égisze alatt jelenteti meg harmadik nagylemezét My Body to the Worms címmel. A 2020-as debütálás (Forward Unto Flame) és a 2023-as, death/doom és black metal elemekkel kísérletező saját elnevezésű album után most eddigi legambiciózusabb anyagukat ígérik. A hét talt felsorakoztató lemezről Elixir daluk videója nézhető meg, amiben a vámpír létet hozzák összefüggésbe a hétköznapi vérszívókkal, akik mindenki életében jelen vannak.

Mammon’s Throne – My Body To The Worms

(Hammerheart Records)

1. Senseless Death
2. Clandestine Unholy Rites 
3. Elixir 
4. Every Day More Sickened 
5. At the Threshold of Eternity 
6. An Angel’s Grace
7. Departed

A Knoxville-i (Tennessee) székhelyű death/black thrash formáció, a Dissonance a Maelstrom Records gondozásában szabadította el pusztító új kislemezét Indtuced Mentacide címmel. A dal különlegessége, hogy a Suffocation dobosa/énekese, Ricky Myers is vendégszerepel benne, akivel egy újabb szintre emelték a műfaj technikai brutalitását.

A zenekart 2024-ben hívta életre Levi Fuselier (aki olyan brutális death metal óriásokban fordult meg korábban, mint a Disgorge vagy a Pathology) és Dustin Hurt gitáros. A jelenlegi felállást Jonathan Joubert énekes és Nick Ziros basszusgitáros teszi teljessé, bár a csapat jelenleg is állandó dobost keres a ritmusszekcióba.

Immár ötödik nagylemezének kiadására készül a lengyel Varmia zenekar, az lauks konkrétan március 27-én válik elérhetővé. A Lasota vezette csapat ezúttal is hű maradt hagyományaihoz: az albumot élőben rögzítették egy romos vár falai között, hogy a helyszín aurája és a „zenei naturalizmus” átjárja a felvételeket.

A cím az ősök közösségi együttélési formájára utal, a zene pedig a nyers, elemi erejű black metal és a balti folklór (tagelharpa, kecskeszarv, fehér hangos ének) ötvözete. Az Enslaved, a Satyricon és a Wardruna híveinek ajánlott anyag „meleg vér” színű vinylen és CD-n is beszerezhető lesz. Ízelítőnek már két tételt is meghallgathatóvá tettek.

A helsinki székhelyű psych-prog trió, a Kaleidobolt március 6-án, a Svart Records gondozásában adja ki ötödik, Karakuchi című nagylemezét. A cím az Asahi Super Dry sör szlogenjére utal (szó szerinti fordításban: „csípős a szájnak”), ami Marco Menestrina basszusgitáros szerint a dalaikra is igaz: intenzív kezdés, gyors, kemény lecsengés, ami után frissnek érzi magát az ember. Ez a zenekar eddigi legszárazabb, legfeszesebb anyaga.

A korábbi, sávokkal és effektekkel sűrűn telepakolt albumokkal (Bitter, This One Simple Trick) ellentétben ezúttal a Niko Lehdontie (Oranssi Pazuzu) producerrel rögzített anyag egy nyersebb, „élő” hangzást kapott. A zenekar rájött, hogy a kevesebb néha több, így a „hiperkinetikus rockként” definiált dalokban több teret engedtek a hangszereknek, ami véleményük szerint a trió eddigi legföldhözragadtabb és legőszintébb munkáját eredményezte.

A zenei hatások skálája a klasszikus progtól (a közös nevező a King Crimson Red lemeze) a japán city popon át a noise rockig terjed. A borító is különleges: most először láthatóak a tagok arcai egy lemezen, méghozzá egy biomechanikus járművé összeolvadva – mintha a Motörhead Orgasmatron-jának egy „savas”, eltorzult verzióját látnánk.

A Nameless Grave Records bejelentette a Lividus leigazolását: a progresszív black/death és avantgárd metal határmezsgyéjén mozgó projekt április 17-én jelenteti meg Scarabaeus című debütáló nagylemezét. Dalszövegei szempontjából a 11 dalos album a traumák elviselését és azok utóéletét állítja középpontba. Zeneileg a csapat tudatosan kerüli a modern technikai megoldásokat, helyette inkább a Hammers of Misfortune, a Death és a Nevermore kalandvágyó, „régi sulis” szellemét idézi meg. A lemez különleges híd a súlyos, az éteri és a disszonáns között, mindezt egy furcsa, kísérletező megközelítésben tálalva.

A formáció élén a Witch Mountain soraiból ismert Uta Plotkin áll, aki tiszta énekét és brutális sikolyait ötvözi az anyagban. A portlandi underground „szupergroupjaként” is felfogható zenekarban olyan veteránok játszanak mellette, mint Christy Cather (Ludicra), Rob Shaffer (Uada) és Michael Thompson (ex-Silver Talon). A Keith Merrow által kevert lemez a Voivod és az Emperor kísérletező szellemét idézi, a hangzást pedig brácsa teszi még különlegesebbé.