Miami, 1985. A neonfények villódznak, a levegő párás, a zakók pasztellszínűek, de a sikátorokban nem drogkereskedők, hanem vérszívók tanyáznak. Ebbe a disztópikus, a Miami Vice-ot a horrorral és az extrém fémmel keresztező világba kalauzol minket a brutal death / metalcore vonalas No Worth Of Man hamarosan debütáló nagylemeze, a The Killing Streets. A lemez február 13-án, most pénteken fog megjelenni a Brural Records kiadásában.

A The Killing Streets sötét melódiákkal teremti meg a feszültséget, mintha csak egy akciófilm zenéjét hallgatnánk, ahol a főhős épp újratölti a fegyverét a végső leszámolás előtt (Kill Of Gold). Az ajánlóhoz még hozzácsapom Penge örökérvényű bölcsességét is: „Némely rohadék mindig széllel szemben pisál.” Kedvcsinálóként pedig itt van Mondo Decay daluk vidfeója.

A hollandiai Utrechtből érkezik a fiatal, de a helyi undergroundban már tapasztalt (No Brains, Spurn, Ultragoblin) zenészekből álló Sick Shooters március 19-én a Wap Shoo Wap Records gondozásában jelenteti meg debütáló nagylemezét Super Sonic Rock Saga címmel. A produkciójuk legfőbb érdekessége a basszusgitár teljes hiánya, ami a nyers hangzással párosulva a ’90-es évek garázspunkját (The Reatards, The Oblivians) és a ’70-es évek power popját (The Nerves) idézi. A tizenegy dalt tartalmazó, fülbemászó és karcos anyagról ismerjétek meg Super Sonic Lovin dalukat.

Nomen est omen – tartja a latin mondás, de a magyar SENKI esetében a névválasztás szerencsére nem a jelentéktelenségre utal. Sőt, a Rikter Ákos vezette formáció épp most bizonyította be, hogy nagyon is „valakik”, hiszen nemzetközi vizekre eveztek: leszerződtette őket a neves olasz Wormholedeath Records.

A 2018-ban még egyszemélyes hálószobaprojektként indult kezdeményezés mára egy masszív, lüktető trióvá érett. Rikter mellé felsorakozott Takács Olivér basszusgitáros, és a nemrég csatlakozott Miskoltzy Adrián dobos, így a hangzás is teljessé vált. A zenei irányvonal a modern metal, a metalcore és a groove metal metszéspontján található: feszültséggel teli riffek, hatalmas dinamikai váltások és nyers, őszinte vokális előadás jellemzi őket. A közös munka első gyümölcse a március 13-án, digitális formában megjelenő Szilánkok (Shards) EP lesz. A srácok nem titkolt célja a nemzetközi terjeszkedés, és a háttérben már készül a nagylemez is. Az EP-ről a Dilemmáim c. dalt már meghallgathatjátok.

A türelem rózsát, vagy jelen esetben blackened thrash metalt terem. Az atlantai Malefic története egészen 2007-ig nyúlik vissza, de a bemutatkozó nagylemezre, az Impermanence-re egészen 2026. február 13-ig kellett várni. A banda nem kapkodta el a dolgot: a munkálatok már 2018-ban elkezdődtek, így a Terminus Hate City gondozásában megjelenő korong egy hosszú, akadályokkal teli, de annál elszántabb alkotói folyamat gyümölcse.

A lemez címével (Impermanence – Mulandóság) ellentétben a dalok maradandó élményt ígérnek: a nyitó Blood Of The Throne villámgyors zúzásától kezdve a black-n-rollos Idiocracy-n át egészen a progresszív, akusztikus betétekkel operáló Echoes Of Silence-ig széles a spektrum. A szövegek terén is hasonlóan eklektikus a felhozatal: a horrorisztikus kaszás-történetek (In Darkest Dreams) mellett helyet kap a politika, a drogfüggőség kettős természete és az egzisztenciális szorongás is. A lemez csúcspontjának a Obsidian Earth című tételt szánják, ami egyszerre agresszív és grandiózus, egyfajta siratóének az emberiség önpusztítása felett. Aki szereti a határokat feszegető, modern, de gyökereit tisztelő extrém metalt, az tegyen egy próbát az atlantai veteránokkal.

Malefic – Impermanence

(Terminus Hate City)

1. Blood Of The Throne
2. In Darkest Dreams
3. Of Gods And Man
4. Idiocracy
5. Deserter
6. Disembodiment
7. Obsidian Earth
8. Echoes Of Silence
9. It Haunts

Néha egy hírlevél is tud igazán érdekes dolgokat hozni a szokásos túlzott dicséreteken túl. Ilyen például a brit Gladium Regis február 27-én érkező, Quest című lemezének leírása, ami annyira tömör, hogy utána kellett néznem az egész projektnek. Így tudtam meg, hogy a pofás borítókép és a pogány, epikus black metal címke mögött egy több, mint 20 éves történet betetőzéséhez van szerencsénk. A név mögött álló Arcanist Augur Svafnir konkrétan már a 2000-es évek elején gyártott dungeon synth és dark ambient ötleteket, kiadatlan demók formájában, aminek végül egy részét felhasználták az olasz Draugr nevű zenekarban.

A Dusktone gondozásában érkező koncept-albumon lovagi eposzokkal találkozhatunk, ahol a becsület és kitartás a legnagyobb erény. Mindezek ezoterikus és gnosztikus témák metaforáiként szolgálnak, folytatva Svafnir mester okkult, pogány és fantasy irodalom iránti régóta fennálló rajongását. Ízelítőnek hallgassátok meg a Crux Inversa Intra Lunam című darabot.

Azt mondják, az élet olyan, mint egy folyó: néha csendes, néha vad, végül pedig beleömlik a nagy semmibe. A Black Reuss projekt gazdája, Maurizio Dottore ezt a metaforát vette alapul, amikor öt éve elindította grandiózus konceptuális ciklusát. A Metamorphosis, a Journey és az Arrival után most elérkeztünk a végállomáshoz – vagy legalábbis a folyó torkolatához. A negyedik, lezáró fejezet a nem túl kreatív, de sokatmondó Death címet kapta, és február 27-én jelenik meg.

Ne ijedjen meg senki, a cím nem a zenekar feloszlását jelenti, csupán a transzformáció beteljesülését. Zeneileg továbbra is a dallamos, melankóliával átitatott gótikus metal vizein evezünk. Dottore egymaga írta és rögzítette az anyag nagy részét, de a doboknál nem bízta a véletlenre a dolgot: a ritmusszekciót a legendás svájci thrash metal gépezet, a Coroner ütőse, Diego Rapacchietti erősíti.

A lemez érdekessége, hogy a saját szerzemények mellett helyet kapott rajta egy Type O Negative feldolgozás is, a Love You to Death, ami bátor vállalás, tekintve Peter Steele örökségét. A felvezetés már el is indult az Oblivion című dallal és a hozzá tartozó klippel, február 13-án pedig érkezik az Endgame. Aki szereti a sötét, érzelmekkel töltött utazásokat, az tartson a Black Reuss-szal az ismeretlenbe.

A norvég black metal színtér egyik legmegbízhatóbb veteránja, a Tulus nem az a kapkodós fajta, de szerencsére a tétlenséggel sem vádolhatók. Harmincöt évvel az indulás után, és mindössze három évvel az előző anyagot követően az oslói trió ismét hallat magáról. Március 27-én érkezik a nyolcadik sorlemez, a beszédes című Morbid Desires, amelyet a Darkness Shall Rise Productions gondoz CD, vinyl és kazetta formátumokban.

Aki ismeri a Sarke (dob), Blodstrup (ének/gitár) és Crowbel (basszus) alkotta hármast, az pontosan tudja, mire számíthat: pokolian fülbemászó, középtempós fekete fémre, ahol a „groove”-os riffek dominálnak a vakmerő sebességmámor helyett. A recept alapjai nem változtak, de az ízvilág azért tartogat meglepetéseket. A kilenc tételbe ugyanis a kötelező karcos vokálok és zúzás mellé becsempésztek némi flamenco és akusztikus gitárt, sőt, még kántálós énektémákat is, bizonyítva, hogy a sötétség nem feltétlenül egysíkú.

A lemez legkülönlegesebb pontja minden bizonnyal a zárótétel, a Sabbat lesz. Ez a dal nemcsak a hossza miatt lóg ki a sorból, hanem koncepciójában is: egy egyértelmű főhajtás a Black Sabbath előtt, amivel a zenekar tagjai zenei tudásukat is megcsillogtatják. Aki szereti a klasszikus norvég hangzást, de értékeli a változatosságot és a bólogatós ütemeket, annak érdemes lesz odafigyelnie a tavaszi megjelenésre.

„Mi van, ha tényleg létezik egy nálunk hatalmasabb entitás, ami uralkodik felettünk, ítélkezik és büntet?” – teszi fel a költői kérdést a hamburgi Messticator zenekar, majd rögtön meg is válaszolják a saját nyelvükön: ez maga a Total Mastery. A német death/thrash gépezet március 13-án szabadítja ránk második nagylemezét 11 friss szerzeménnyel.

A 2019-ben alakult trió (ami a felvételeknél legalábbis trió volt, de a koncerteken már négyen játszanak) a keményebb, death metallal kacérkodó thrash rajongók kegyeiért száll újfent harcba. A 2022-es Forthcoming Revelation debütálással már a Wacken színpadáig is eljutottak, most emelik a tétet. Az új anyag gyorsabb, keményebb és még kevésbé kompromisszumkész promós levelük alapján, ahogy ezt minden zenekar leírja. Gyors ítéletet ezzel kapcsolatban már az első meghallgatható dal alapján hozhattok.

A hangzásért Timo Höcke felelt, a borító pedig Andreas Christanetoff munkája. A dallistát böngészve pedig külön felhívnánk a figyelmet a záró, Cougar Claws (Return of the Leathermilf) című tételre, ami már címében is sejteti, hogy a srácoknak a humora is a helyén van (vagy csak nagyon specifikus élményeik vannak). A lemez érkezik majd CD-re, vinylre és kazettára is.

Három évvel a Sorrow Turns To Dust debütálása után a ’90-es évek dicső heavy/power metaljában utazó galíciai Unchosen Ones úgy döntött, hogy a bánatot nemcsak porrá zúzza, hanem egyenesen isteni erővel söpri el. A vigói ötösfogat február 13-án jelenteti meg második nagylemezét, a sokat ígérő Divine Power Flowing címmel, és saját bevallásuk szerint ez az anyag minden tekintetben jelentős előrelépést jelent.

A szövegvilág terén a zenekar hű maradt önmagához: a belső küzdelmek és a személyes fejlődés mellett ismét nagy kanállal merítettek a popkultúrából. A gamerek és manga-rajongók hegyezhetik a fülüket, ugyanis a Caught By The Wind a legendás Castlevania sorozatot, a beszédes című Whirligig Saw a Bloodborne világát idézi, míg a címadó Divine Power Flowing a Fist Of The North Star (Hokuto no Ken) manga előtt tiszteleg.

Az olaszoknál a romantika és a sötétség gyakran kéz a kézben jár (elég csak Dante poklára gondolni), és úgy tűnik, a Marlugubre zenekar is ezt a hagyományt ápolja, csak éppen gitárokkal és hörgéssel. Tiziano Colella (Abyss Nöir, Le Chantmort) egyszemélyes projektje február 27-én jelenteti meg új nagylemezét, a Per Amor Nymphae-t, a minőségi sötét zenékre szakosodott Dusktone kiadó égisze alatt.

A stílusmeghatározás ígéretes: post black metal alapokra építkezik, de nem fél az atmoszferikus és progresszív death metal elemek beemelésétől sem. Ez a fajta eklektika általában jót tesz a műfajnak, elkerülve az unalomba fulladó, végtelenített tremoló-témákat. A latin cím („A nimfa szerelméért” – szabad fordításban) valamiféle tragikus, mitológiai vagy természetközeli koncepciót sejtet, ami passzol a borító és a zene hangulatához. Ízelítőnek a The Beloved Scylla című dalt tették közzé.