Szerző: boymester

Oblivion Vortex – Új irány, régi értékek

Az olasz Oblivion Vortex azzal a céllal alakult, hogy a benne munkálkodó zenészek új irányban próbálhassák ki magukat. Ez nem más, mint közös szenvedélyük, az epikus heavy/doom metal. A bandát a power metalos közegből érkező Andrea Marchisio énekes, a progresszív vonalat képviselő Claudio Rostagno dobos, a thrash metalos gyökerekkel rendelkező Marco Campanati gitáros alkotják, akikhez újoncként Matteo Capello basszer csatlakozott. A friss formáció hivatkozásként a Candlemass, Solitude Aeturnus féle doomot jelölte meg magának, olasz viszonylatban pedig a Crimson Dawn és a Thunderstorm említhető. A baráti társaságból szerveződött banda már bemutatkozó EP-jét is elkészítette Into Oblivion címmel, amelyen négy könnyed, de minőségi dallal találkozhattok. A kiadvány teljes egészében meghallgatható a csapat bandcamp oldalán.

Sacrvs – Rejtélyes reverendások

Nem hinném, hogy a doom metal az a közeg kell legyen, ahol névtelen és arctalan zenészeknek képviseltetik magukat. A nemrég három dalos EP-vel bemutatkozott Sacrvs mégis ezt az utat választotta, úgyhogy sok információval nem tudok szolgálni velük kapcsolatban. Ami azonban kézzel fogható, azok a szerzemények, melyek a tradicionális doom szellemiségében fogantak és nemrég váltak elérhetővé a zenekar bandcamp, valamint YouTube oldalán. Adjatok neki egy esélyt, hátha később több mindent megtudunk róluk!

Playlist: Penumbra... Demo I

KICSI A BORS, DE ERŐS – EP VÁLOGATÁS #232

EP sorozatunkban ezúttal az emberi lélek misztikusabb hangjait pengetünk meg. Ehhez olyan műfajok lesznek a segítségünkre, mint az atmoszférikus blackened, illetve a klasszikus heavy-doom veretei, a modern felfogású progresszív rock és annak kísérletező vonalai, valamint a kissé „közegidegen” indusztriális elektronika alapú post-punk / dark wave hullámai. Jó alámerülést lelketek mélyére… lelketlenek. Qaalm Elég magasan lengedezik […]

Tovább »

Akhlys – House Of The Black Geminus (2024)

Előfordult már, hogy találkoztam egy jó zenekar jó lemezével, amit párszor meghallgattam, viszont 3-5 év elteltével ismét rá tudtam csodálkozni a következő anyagukra szinte újdonságként, mert menet közben elveszítettük egymást. Ez természetes dolog, hiszen nincs ember a földön, aki minden zenekart, lemezt meg tud jegyezni. Az amerikai Akhlys esetében viszont nem ez a helyzet. Először […]

Tovább »

Thou – Umbilical (2024)

Nagyon rég óta tartozom a Thounak, nagyon sok mindennel. Kezdjük ott, hogy anno az egyik kiadó megkérdezte, hogy írnék-e esetleg egy lemezüről. Mivel régóta követem a zenekart, amit hol imádok, hol gyűlölök (ennyire hangulatzene), ezért igent mondtam. Meglepetésemre azonban nem egy lemezt, hanem a teljes diszkográfiát postázták. Aki ismeri az amerikai, kísérletezős sludge/drone/doom (ez a […]

Tovább »

Phenocryst – Cremation Pyre (2024)

A természet ereje alapvető inspirációs forrást jelent, főleg, ha az erőre összpontosító metalról van szó. Az viszont, hogy mindehhez egy zenekar hogyan kapcsolódik, viszonyul, már nagyon sokrétű lehet. Megjelenhet a szépség iránti tisztelet, a legyőzhetetlen erőtől való félelem vagy ezek számtalan kombinációja a hangsúlyok megfelelő változtatásával. Én kimondottan kedvelem az ilyen produkciókat, hiszen legyen szó […]

Tovább »

Gjendød – Livskramper (2024)

Az ezredforduló után is kitartott az a hatalmas folk hullám, amit lényegében még Quorthon indított igazán útjára a 90-es évek elején. Mindenki azonnal vikinggé akart válni, legyen szó az elemekkel kűzdő, marcona hajósról, csatákat eldöntő hősökről, vagy a közösségi kunyhóban vidáman sörözgető, pocakos veteránról. Ahogy mindenki más, én is felültem erre a Valhallába vezető vonatra […]

Tovább »

Early Moods – A Sinner’s Past (2024)

2022 egyik legizgalmasabb időutazós kiadványa volt számomra az amerikai Early Moods zenekar debütálása, ami a doom metal egy olyan szeletét hozta vissza tetszhalott állapotából, amit The Obsessed, Witchfinder General, Saint Vitus és Pentagram zenekarok képviselnek. Igen, a klasszikus, Black Sabbath gyökerekig hűen visszanyúló, heavy metalban tobzódó zenére gondolok, melyet leginkább a 80-as évek második felében, […]

Tovább »

Mourners Lament – A Grey Farewell (2024)

Gyakran illetik azzal a váddal a death/doom és funeral doom bandákat, projekteket, hogy unalmasak és egysíkúak. Ilyenkor a műfajok rajongójaként kivont karddal rontok neki az adott illetőnek és sorolom fel azokat az alapvető lemezeket, melyeket érdemes megismerni és rácáfolnak ezekre az állításokra. Aztán elgondolkodom, mert viszonylag kurva gyorsan végére érek a listámnak. Rengeteg hasonszűrő anyag […]

Tovább »